mert bár nem sok időm van itt lenni, de ha itt vagyok megnézem a blogjaitokat, megint milyen sok szépet alkottatok!
és én is varrom a kockáimat, hirtelen sok lett a megrendelés, egyik hozza a másikat....ami jó! és mindez a privát életben, mert a Meskára most tényleg nincs idő, pedig hát jó lenne oda is egy-két kockát varrni....és bizony elszorul a szívem, ha eszembe jut, hogy a következő megrendelésem egy rákbeteg kicsinek készül, akiről lemondtak az orvosok. A nagymama látta egy elkészült művemet élőben, és szerinte ez felvidítaná a kicsit, mert színes, mert annyi minden van rajta! Tudom előre, hogy ez a kocka sok pityergéssel készül majd, de belevarrom a lelkemet is, hátha....de nehéz nekiállni!
Ancsika! Már azzal nagyon sokat segítesz, hogy elkészíted a kockát. Biztosan sok mosolyt csal a gyerek szemébe. Megértelek, mert nálunk a suliban is vannak kerekesszékes, meg hallássérült, látássérült gyerekek is. A legtöbbet azzal segítünk, ha ugyanúgy bánunk velük, mint a többi gyerekkel. Engem is nagyon felkavar, ha gyereket látok szenvedni.
VálaszTörlés