bár megint alig van időm,

 

mert zajlik az élet, azért 

ezt beleszorítottam. Egy 

üdvözlőtábla ajtóra, 

előszobába, és még nem 

teljesen készen.Meglepinek 

szánom, és úgyis ki akartam 

próbálni ezt is :-) Hát, ilyen 

lett, vannak hibái, látom 

én, de majd a 

legközelebbi....

csak úgy leírom,

mert bár nem sok időm van itt lenni, de ha itt vagyok megnézem a blogjaitokat, megint milyen sok szépet alkottatok! 

és én is varrom a kockáimat, hirtelen sok lett a megrendelés, egyik hozza a másikat....ami jó! és mindez a privát életben, mert a Meskára most tényleg nincs idő, pedig hát jó lenne oda is egy-két kockát varrni....és bizony elszorul a szívem, ha eszembe jut, hogy a következő megrendelésem egy rákbeteg kicsinek készül, akiről lemondtak az orvosok. A nagymama látta egy elkészült művemet élőben, és szerinte ez felvidítaná a kicsit, mert színes, mert annyi minden van rajta! Tudom előre, hogy ez a kocka sok pityergéssel készül majd, de belevarrom a lelkemet is, hátha....de nehéz nekiállni!