Tettem-vettem...

hétvégén befejeztem a falvédőt:

Aztán elővettem horgolási tudományom, ami nincs, de próbálkoztam:

És Meskás megrendelésre készül egy oktató kocka, amire fűzőt is sikerült szerkesztenem:

Nohát, ennyit mára.

Ha tetszik...

ez a neszeszer, amit varrtam, még licitálhatsz rá október 25-ig a  

vörös iszap károsultjainak javára  itt

Falvédő barikkal

Már nagyon régóta készülget, talán most elnyeri végső formáját. Unoka hugimnak készül a becses 5. szülinapjára. Most legalább elkészül - van miért. Kézzel pingáltam az egészet, hőre puffadó festékkel. Soha többet ilyet nem csinálok!!! Az elkövetkező 1-2 hétben. Azután is csak hasonlót. Esetleg. Nagyon macerás küzdelem volt. Már csak keretbe kell foglalnom, egy kis puhaság a hátoldalra, némi csinosítás, és kipipálhatom ezt is, amit tavasz óta tologatok. Már csak a többi (10-20) elmaradásomat kéne befejeznem......

Miért van az, hogy ha valamit nagy slunggal elkezdünk, aztán valamiért félretesszük, utána már marha nehezen akarjuk befejezni? Más is így van vele, vagy csak én adom fel könnyen? Lehetnék kitartóbb, mi?

Manócskám

Már rég készült manó nálam. Szegényeket teljesen elhanyagolom...Szóval, Ő Kékince, megnézheted a boltomban a többi képet róla

Sapkáim

 Ezekkel neveztem be Textilországba, a részletes leírást megnézheted itt

http://segitsunkmiis.blogspot.com/

Ezen a címen tehetsz felajánlást, ill. licitálhatsz. A lent meghirdetett nyakbavalómat én is itt fogom felajánlani, mivel Csipkerózsika beleegyezett, ill. Ő maga szeretné az általa elkezdett felhívást átadni a fenti segítőblog kezdeményezőjének.
http://segitsunkmiis.blogspot.com/

Felhívás!

Ha szeretnél részt venni Csipkerózsika  akciójában, akár licittel, akár felajánlással, akkor segíthetsz az iszap-katasztrófa áldozatainak. 

Az én felajánlásom ez a lánc: 

(licitálhatsz rá, amint Csipkerózsika közzé teszi a blogjában)

Rettenetes a hangulatom

Ami történik mostanság, ez a sárlavina....Még a tavaszi árvizet sem heverték ki az elszenvedői, sokuknak még mindig nincs tető a fejük felett. Most meg ez! Azok a szegények, a pici gyerekek. Rossz rágondolni, mit élnek át....brrrrrr.
Ehhez még társul, hogy holnap jön az állatorvos, hogy elaltassa Turi kutyát, aki 10 éves német juhász és daganata van. Nem lehet rajta segíteni, de nem szenvedhet tovább. Két hete még azt hittem csak azért sántikál, mert megint izgágáskodott. A daganat elhatalmasodott a csontjaiban, ezért sántult le. Lázas is már. Jajj, úgy utálom a holnapot!!! Nem akarok ott lenni, bár sose lenne holnap. Persze, jobb lesz neki és ne legyek önző, de akkor se!!!NE NE NE!
Nem panaszkodtam senkinek itthon, nem kell, hogy a gyerekek lássák a pánikomat, ezért leírom mindenkinek, hátha könnyebb lesz a teher. Majd.
Azt már le se kéne írnom, hogy a cserebere oldal kapcsán milyen csalódás, hogy lassan egy hónapja, hogy a kedves átvette az ajánlottként feladott csomagot, de tőle nem kaptam semmit, az e-mailekre sem válaszol. Az oldalán az írta, hogy beteg, most nem fog válaszolgatni senkinek. De bejegyzéseket írogat, játékokra jelentkezik. Tudtam volna mire költeni azt a több mint két ezer forintot, ami a postaköltség volt(külföldre), de legyen vele boldog. Csak az bánt, hogy nem válaszol, semmibe vesz.
Nem mondhatom, hogy holnapra jobb lesz a kedvem. Jajjjj, holnap....

Sapijaim

most még csak kettő készült. Majd még szeretnék párat, csak nagyon el vagyok havazva egyéb tenni valóim terén. Négy gyerek mellett nincs unalom, (se szabadidő). Éjjelente varrok, ha már mindenki elcsendesedett, és végre nyugtom van.

Ezekkel most benevezek Edit versenyére Textilországban:

Polárból, elején anyagából készített és vatelinnel "puffasztott" napocska.

Bolond- (manó?)sapka. Itt már fáradt voltam  :-D, jó lesz Hallowen-kor, ebbe gyűjtik majd a srácok az édességet.

 Részletes leírást Textilországban címen láthatsz majd. Elküldöm Editnek e-mailben, és Ő majd megjeleníti az oldalán.